Az adventi időszak ajándékaként debütált a KórházSuli első levélkampánya, amelyben a tartósan beteg diákjaink az osztálytársaiknak írt leveleiken keresztül megmutatták, hogy a betegségükön túl pont ugyanolyan gyerekek, mint egészséges társaik.
Olvasd szeretettel Rozi levelét, és ha érdekel a többieké is, IDE kattintva találod őket.
“Már megint a coopert futják, ilyenkor fél perc alatt kiderül a tesi öltözőben, mennyire választékos tud lenni a szókincs, ha a futást kell jelzőkkel körülírni – hát, többnyire nem pozitív, na. Mosolyogva hallgatom, kimegyek az előtérbe, én úgysem öltözöm át – már jó ideje nem járhatok tesire. Nem bánom annyira, elütöm én az időt, csak a tánc hiányzik néha. Arra gondolok, a héten úgyis mehetek íjászkodni, az nem veszélyes, a kevés sportok egyike, ami még jót is tesz, a reuma ellenére is.
Különben is, legalább itt lehetek veletek, nagyon nehéz az otthontanulás. Ebben az évben még csak alig 60 órát hiányoztam – mázli. Becsengetnek, de Tomi, te odajössz még, láttad, hogy húzom a lábam, kérés nélkül elveszed a táskám, hogy felvigyed nekem az emeletre, aztán már el is robogsz, nehogy pár plusz kör futás legyen a vége a késésnek. Elég furcsa nekem, hogy nem vagyok teher. “Olyan, mintha egy öregasszonnyal beszélgetnék” – mondták az előző iskolámban, mert máshogy mozogtam. Olyan is volt, hogy üzenetben valaki azt írta “te kitörött lábú, ennek az osztálynak nem kell egy ilyen”. Szerencsére ti, az új osztályom, elfogadóbbak vagytok velem.
“Egészségedre!” – mondta nevetve a tanár még reggel az ofőin, mikor megemlítem, hogy én szomatopedagógus szeretnék lenni. Arról kellett beszélnünk, ki milyen pályát választana. Állatorvos, ügyvéd, író…hangoztak el sorra a válaszok, én meg közben egyenként húzom ki a fejemben, mi nem lehet belőlem emiatt a hülye kézremegés miatt.
Mert hogy elég nagy hülyeség ez a gerincferdülés és a neuropátia.
Nem is a betegség, az már nekünk a családdal olyan, mint egy megfázás, anya például, mint egy profi, már ösztönösen tudja, mit kell tenni. Terápiás infúzió, laborvizsgálat, negyedévente pulmonológiai vizsgálat, TBC szűrés, kardiológia – fel se sorolom mennyi minden, hozzászoktam már, szinte már untat. De kibírom, csak ez a kézremegés ne lenne. Ez elvette tőlem a művészeti iskolát, azt, hogy fodrász vagy gerincsebész legyek. Igazságtalan ennyi mindenről lemondani ebben a korban.
De jó lesz ez még valamire – majd azzá teszem, segíteni fogok az olyan gyerekeknek, mint én, és ezt nektek is köszönhetem, akik befogadtatok.”
