Október 10-e a a lelki egészség világnapja
A 17 éves Zsuzsi 62 kilóról 28-ra fogyott, mire bekerült a debreceni egyetem gyermek- és ifjúságpszichiátria osztályára. Egy fél marék magot és pár kanál zsírszegény joghurtot evett egész nap, minden nap másfél órát tornázott. De hiába veszített folyamatosan a súlyából, kövérnek látta magát és tovább akart fogyni. Annyira rettegett a hízástól, hogy ha esetleg gyümölcsöt vagy egy kis szelet sajtot vitt be a szervezetébe, előfordult, hogy meg is hánytatta magát.
“Az anorexiás fiatalok többnyire akkor kerülnek az osztályra, amikor már egyre több tünet utal fizikai állapotuk romlására: alacsony a szívfrekvenciájuk és a testhőmérsékletük (35-36 fok), szédülnek, émelyegnek, hullik a hajuk, száraz a bőrük, alvászavaruk lesz. Erős memóriazavarokkal küzdenek: ugyanahhoz az iskolai teljesítményhez sokkal több idő szükséges”- mondja dr. Cserpák Ildikó, az osztály pszichiáter szakorvosa.
A klinikán először egy szerződést kötnek, amelyben szerepel például, hogy mennyi az elérni kívánt testsúly. “Ez a munka a lányok számára kínszenvedés: úgy kell hízniuk, hogy közben fogyni szeretnének: gyakran szondán át tápláljuk őket, de mindent elkövetnek, hogy megfúrják a terápiát. Hiába van jelen állandóan 2 ápoló a kórteremben, sok vizet isznak vagy nem pisilnek a mindennapos súlymérés előtt, esetleg étkezésnél profin lökik oda a társuknak az étel egy részét. A mi feladatunk az, hogy megszólítsuk az egészséges én-részüket: azt, amelyik tanulni szeretne, visszatérne az iskolába, folytatná a normál életet. Ezzel az egészséges én- résszel kötünk szövetséget, ezt támogatjuk, mert ez az ő erőforrásuk” – meséli a doktornő.
Az evészavarral küzdő fiatalok többsége magas teljesítményigényű, ezért őket nagyon jól lehet a tanulással vagy a sporthoz való visszatéréssel motiválni. Zsuzsinak például az volt a legnehezebb, hogy ágynyugalomra kényszerítették, amíg nem gyarapodott a súlya, és tanulni sem engedték a klinikán. Csak amikor picit elindult felfelé a mérleg, akkor engedték meg, hogy résztvegyen a kórházsulis tanulószobán és tanulópárt keressen magának.
Végül közel egy évet töltött a klinikán.
“Az evészavarok esetében a legfontosabb a családterápia, mert a gyerek vagy serdülő csak tünethordozó: azt jelzi hogy valamilyen elcsúszás van a családi struktúrában. Elmosódottak a határok, a szülők nem támogatják a gyerek autonómiatörekvéseit, tiltott otthon az érzelemkifejezés. Ezért az egyéni és csoportterápia mellett valódi változás akkor lesz, ha a család is beleáll a terápiába” – mondja Cserpák Ildikó.
Zsuzsi a klinikán töltött idő tekintetében átlagos páciens volt, mert a 11 hónap az átlagos tartózkodási idő. Volt olyan lány, aki 48 hónap betegség után jutott el hozzájuk. Szívszorító, hogy a legnagyobb testsúlyvesztés 49 kiló volt, de az átlag is 20 kiló. Ugyanakkor az osztályra bekerülők közül a terápia lezárását követően 60 százalékos a gyógyulási arány.
Ez történt Zsuzsival is, akit legjobban a suliba való visszatérés és az motivált, hogy ne csak évet ne veszítsen, de a szokásos jó eredménnyel fejezze be a tizenegyedik osztályt a neves helyi gimiben. Ahogy egyre több kalóriát fogyasztott, már tanulni is engedték: egy kórházsulis önkéntes készítette fel az emelt bioszra, és Zsuzsi azóta már az egyik orvosi egyetem boldog tanulója!
