Minden harmadik gyerek mentális probléma miatt szorul kezelésre

Hónapokat, néha éveket töltenek otthon, kiszakadva az iskolából, távol a barátaiktól. Kezelésekre járnak, küzdenek, miközben próbálják követni a tananyagot: ők a tartós gyógykezelés alatt álló gyerekek, a héten a tanév számukra is véget ért. De van-e egyáltalán oktatás a hazai kórházakban? Ki segít nekik az otthoni lábadozás időszakában? És egyáltalán mi takar az a minisztériumi irányelv, ami az oktatásukra-nevelésükre vonatkozóan idén tavasszal jelent meg? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a KórházSuli Alapítvány segítségével.

Tóth Almássy Monika évekig dolgozott a Heim Pál Gyermekkórház pedagógusaként. Munkája során első kézből megtapasztalta, hogy a tartós beteg, gyógykezelés alatt álló gyerekeknek milyen sokat jelent, ha egészségügyi problémájuk ellenére is képesek az iskolai tananyagot elsajátítani. Számukra ez nem könnyű, a hazai oktatási és egészségügyi rendszer ugyanis nincs teljesen felkészülve ezeknek a gyerekeknek a tanítására, ezért jött létre nyolc évvel ezelőtt a KórházSuli. Az alapítvány egyetemistákból és középiskolásból álló önkéntes csapata évente több száz gyereknek segít a felzárkózásban.

Tóth Almássy Monika Fotó: Danku Tamás

Ahhoz, hogy megértsük, pontosan kiknek van szüksége extra segítségre, először is tisztázni kell két fogalmat: vannak a tartós betegséggel élő diákok, akiknek az életét bár megnehezíti valamilyen egészségügyi probléma – például asztma, epilepszia vagy cukorbetegség –, az iskolába járást az önmagában még nem gátolja. Vannak azonban a tartós gyógykezelés alatt álló gyerekek, ide tartoznak például az onkológiai, transzplantált betegek vagy a súlyos balesetet szenvedő fiatalok, 

AKIKNEK A FELÉPÜLÉSE AKÁR HÓNAPOKIG, ÉVEKIG IS ELTARTHAT.

„Szintén az utóbbi csoportba tartoznak a pszichiátriai kezelés alatt álló kamaszok, belőlük az elmúlt időszakban sajnos látványosan több lett. Amikor nyolc évvel ezelőtt elkezdtük a munkát, akkor minden tizedik gyerek került mentális probléma miatt a látókörünkbe. Mára azt mondhatjuk, hogy minden harmadik fiatal ilyen típusú probléma miatt érkezik hozzánk, sejtésünk szerint az ugrásszerű növekedésben a koronavírus-járvány is komoly szerepet játszott” – jelentette ki az Indexnek Tóthné Almássy Monika.

Több ezer gyerekről van szó

Bár pontos adatok nincsenek, a szakember emlékeztetett, hogy egy 2019-es kiadvány szerint a több mint 1 millió tanköteles diáknak mintegy 5 százaléka küzd valamilyen, a mindennapi életet korlátozó betegséggel. Ez mintegy 50 ezer diákot jelent, de a KórházSuli vezetője szerint ezt csak egy óvatos becslésnek lehet tekinteni, egészen mostanáig ugyanis az sem volt meghatározva, hogy egyáltalán kit sorolunk a tartós gyógykezelés alatt álló gyerekek csoportjába.

Idén májusban azonban az Emberi Erőforrások Minisztériuma nyilvánosságra hozott egy, az oktatásukra-nevelésükre vonatkozó szakmai irányelvet, melynek a kidolgozásában a KórházSuli is részt vett.

Az irányelv meghatározza, hogy tartós gyógykezelés alatt áll az a gyerek, aki tanévente előreláthatóan 36 napig nem tud iskolába menni a betegsége miatt. A közeljövőben fog tehát csak kiderülni, hogy pontosan hány ilyen diák van hazánkban, innen lehet építkezni

– mondta a kórházpedagógus, majd felidézte, hogy a protokoll kidolgozását végrehajtó munkacsoport azért jött létre, mert egy 2019-es ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy Magyarországon a beteg gyerekek oktatáshoz való joga számos ponton sérül.

A KórházSuli önkéntesei és az érintett gyerekek Fotó: Danku Tamás

Bár a köznevelési törvény korábban is kimondta, hogy a kórházban, gyógyintézményben lévő gyerekeknek joga van a tanuláshoz, és hogy az iskoláknak az orvosi igazolást felmutató, egyéni tanrendben lévő diákoknak heti 10 órában kell foglalkozást biztosítani, esetükben az oktatás a gyakorlatban nagyon sokszor csak az osztályozó vizsgák megtartására korlátozódott.

Valódi végrehajtásra protokoll és gyakorlati útmutató nélkül nem igazán volt példa, a pedagógusoknak és az egészségügyi dolgozóknak se energiájuk, se módszertanuk, se tudásuk nem volt arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene ezekkel a tanulókkal foglalkozni, és a legtöbb esetben kapcsolat sem volt az oktatási és az egészségügyi intézmény között. Ebben számítunk most változásra, az irányelv megalkotását történelmi jelentőségűnek tartjuk

– mondta Tóthné Almássy Monika, aki beszélt arról is, hogy természetesen kihívások ezután is lesznek. Ezek közül kiemelte, hogy továbbra is nagyon kevés a kórházban dolgozó pedagógus: a legtöbben budapesti gyermekkórházakban dolgoznak, vidéken a munkájuk kizárólag az onkológiai központokra koncentrálódik.

„A KórházSuli mintegy 350–400 önkéntese a betegség azon szakaszában segít, amikor a gyerek már otthon lábadozik. Ehhez kellene még kiegészítésképp az anyaiskola részéről az a bizonyos 10 óra. Így ebben a háromszögben talán már összeáll egy olyan rendszer, amit minőségi oktatásnak lehet nevezni” – mondta bizakodva az alapítvány vezetője. Hozzátette: a beteg diákok életét a jövőben egy úgynevezett oktatási rehabilitációs napló is segíti, melyben nyomon lehet követni, hogy a gyerek mikor van kórházban, otthon vagy az iskolában, ezáltal a fiatalok a diagnózis pillanatától kezdve a gyógyulásig láthatóak lesznek mind az egészségügyi, mind az oktatási intézményekben.

(Borítókép: Martin BUREAU / AFP)

Az eredeti cikket IDE kattintva olvashatod. A cikk szerzője: Holló Bettina.